A repülésekben mindig benne rejlik az új eredmény, ha pedig legjobb reményeink szerint alakulnak a dolgok, már csak az hiányzik, hogy bizonyítást is nyerjenek. Így van ez az erdélyi kutatással is, melyről már többször írtam (itt, itt és itt).
A 2008 óta zajló felderítések sikerei és hosszú kereséssel töltött órái egyre inkább arra sarkalltak minket, hogy végre a terepen is ellenőrizzük megfigyeléseinket. Már csak azért is nagy ennek a jelentősége, mert sokszor megtréfálhatnak minket a levegőből mutatkozó nyomok.
2010 nyarán végre lehetőségünk nyílt az ismert és fotózott, valamint a feltételezett vagy szakirodalomból ismert lelőhelyek egy részének felkeresésére. Július második és harmadik hetében, a Hargita és Maros megyei szakaszokon tűntünk fel a székelyudvarhelyi/csíkszeredai és marosvásárhelyi kollégákkal.
A terepbejárások során sikerült több, a levegőből azonosított helyszínt felkeresnünk, valamint más, szakirodalomból ismert, de még nem fotózott lelőhelyre is kimentünk. Sajnos az esetek egy jó részében nem tudtuk feltételezéseinket alátámasztani, de nem keseredtünk el, hiszen a maga módján a negatív eredmény is eredmény. A keleti limes megértésében pedig ezek a megállapítások valószínűleg nagy segítséget jelentenek a további felderítés során.
Az első héten Székelyudvarhely központtal a Hargita előterében ellenőriztük a helyszíneket. Sikerült több őrtornyot GPS-szel bemérnünk, valamint a Cekend Tetőn fekvőről domborzatmodellt is készítettünk mérőállomás segítségével. Az árkával több, mint
Egy hasonló helyszínt sikerült szakirodalmi adatok és Kasza Antal (Örökségvédelmi Hivatal, Csíkszereda) segítségével azonosítani a környéken. A helyszínek vizsgálata alapján úgy tűnik, mind a két objektum völgyzáró / útellenőrző szerepet játszhatott. Alaprajzi hasonlóságaik, méretük és elhelyezkedésük segítségével további lelőhelyek azonosítására is esély nyílhat a jövőben.
Hargita megye északi részén még egy, alapjaiban jól megőrződött őrtorony felmérésére kerítettünk sort (Szilas Tető). A kisméretű lelőhely egészen más szerepet játszhatott a Birodalom határvédelmi rendszerében. A korábban említettekkel ellentétben ez kitűnő beláthatósággal rendelkezett, vagyis nyilván a látóhatár kémlelése, és a jeladás lehetett kiemelve feladatai közül. Felmérése során mintegy 1200 pontot rögzítettünk, majd hasonlóképpen ezt is megfelelő vetületi rendszerbe transzformáltuk.
Mind a két felmért őrtoronyról lejtőkategória térkép is készült a domborzatmodell alapján, mely a sáncok / falak / árkok helyét és viszonyát hivatott részletesebben mutatni. Ennek köszönhetően a Szilas Tetőn felmért őrtorony légifotó alapján feltételezett árka is egész jól kirajzolódott.
A limes Maros megyei szakaszán inkább a korábbi szakirodalmi adatok cáfolatát, mint őrtornyok sokaságának bemérését sikerült elérni. Egy helyszínt, mely szintén kulcspozícióban van a kutatási oldalról azonban pontosan be tudtunk mérni. Digitális domborzatmodell egyelőre nem készült róla, de részletesebb vizsgálata, valamint légifotózása is szerepel a tervek között.
A negatív eredmények is tanulságosak voltak számunkra. Ezek közül elsősorban a modern, XX. századi katonai objektumokat emelném ki, melyek sokszor hasonlóan mutatkoznak a levegőből, mint egy őrtorony, ráadásul stratégiailag is megfelelő helyeken vannak. Hozzátartozik, hogy sok esetben a korábbi kutatás is bele esett ezekbe a tévedésekbe, melyeket – részben – sikerült igazolnunk fémkereső segítségével (töltényhüvelyek, stb.).
A jövőbeni tervek és lehetőségek még nem teljesen tisztázottak, de annyi biztos, hogy a szeptemberi AARG konferencián előhozakodunk az eddigi eredményekkel, novemberben megnyílik az elmúlt évek eredményeit bemutató légifotós vándorkiállítás, valamint Marosvásárhelyen is lehetőség lesz a kérdések megvitatására egy év végi konferencia keretében.
