A légirégészeti kutatások számára a vénasszonyok nyara nem kecsegtet sok látnivalóval. A kalászos növényeket már rég learatták, a parcellák szántása pedig még várat magára. Fotózás szempontjából viszont nem elhanyagolható, hiszen a sokszínű természet egyedülálló hátteret biztosíthat(na) a fotózáshoz.
Azért kell feltételes módban írnom, mert legtöbbször a látványfotózás nem tartozik a feladatunkhoz. Repüléseim során természetesen figyelek a kompozícióra, de csak ritkán adatik meg, hogy kimondottan a látvány miatt keressek fel egy lelőhelyet. Ebből következik, hogy a vénasszonyok nyara nem a lehetőségek tárháza számunkra…
Hacsak nem tolja ki a határokat a természet! Bár az alacsony napállás és a reggeli ködök már a közelgő telet jelzik, a fák színpompás gúnyájában még mindig gyönyörködhetünk. Ezek összessége, valamint a szántásokkal egyidőben újrainduló légirégészeti szezon pompás egybeesés egy-egy látványkép számára.
Így kerítettem sort az alábbi fotósorozat elkészítésére. Ismerve a helyszínt, a jakab-hegyi vaskori földvár lenyűgöző méreteit, biztos voltam benne, hogy a fák magasságbeli eltérése – lombokkal takarva is – tökéletesen kirajzolja az erődítést. A recept szerint jó látási viszonyok, esetleges talaj menti köd, valamint a felkelő nap súrlófénye kellett. Az egészet a vénasszonyok nyarából maradt színes lombkorona fűszerezhette meg! Mi hiányzott? A tapasztalat. Elméletben és fotótechnikailag is végiggondoltam a lehetőséget, de gyakorlat nem volt mögötte, így a fényképek is csak a kezdetet mutathatják!
A korai kelés fáradalmait hamar felejtette a felkelő nap fényében történő felszállás. A hegy fölé érve csak a megfelelő magasságot, irányt és látószöget kellett megtalálni. Az egymást követő fordulók során lassan sikerült ráállni az ideálisnak tűnő magasságra, a fotózás irányát viszont jóval nehezebb volt megválasztani. A felkelő nap fénye szemből nagyszerű kontrasztot eredményezett a hegy, a sáncok és a párafüggöny között, azonban a lencsén beszűrődő fény becsillanása sokat rontott az összképen. Fénynek háttal fotózva viszont pont a témát övező „sejtelmesség”, a pára veszett el. A színek kiemelésére polárszűrőt és manuális beállításokat használtam. A csekély fény ellenére is sokat javított a képeken a zöld-sárga-rozsda színű lombkorona, valamint a napkelte. A színek és a megvilágítás gyorsan, néhány perc alatt jelentősen változott, mely gyors reakciókat, ötleteket követelt, de különleges helyzeteket is teremtett.
A fotók értékelését az olvasóra bízom, számomra gyakorlati tapasztalatként hasznosulnak az eredmények. A rövid, látványos kitérőt követően légcsavarral a római határvédelmi rendszer felé fordultunk, következett a „munka-szagúbb” repülés.
