Blogomat Erdélyből indítottam, ahol 2008 óta zajlik légirégészeti kutatás Európai Uniós segítséggel. A Pécsi Légirégészeti Téka a marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és székelykeresztúri múzeummal együttműködve végzi a felderítést, melynek célja a daciai limes kevéssé ismert szakaszának pontosítása.
Fontos megjegyezni, hogy a római határvédelem egy különleges, tagolt, mélységi rendszerével találkozunk Erdélyben, mivel a domborzati viszonyok és a tartomány formája nem adott lehetőséget a sikeres lineáris védelemre. A többlépcsős rendszer külső elemei az őrtornyok és völgyzárak voltak, ezek mögött húzódott a táborok (castellum) és az azokat összekötő létfontosságú út, a limes-út vonala, míg a tartomány belsejében helyezkedtek el a legiók és más fontos segédcsapatok támaszpontjai. A rendszer működéséről Nicolae Gudea írásai iránymutatóak.
Felderítéseink Marosvásárhelytől keletre, a Görgényi-havasok és a Hargita előterében folynak, de az egykori provincia belsejébe is elkalandozunk (így születhetett a bejelentkező kép is). A terület kutatásának úttörője Orbán Balázs volt, melyhez azóta többen járultak hozzá újabb adatokkal. A legújabb, részben a mostani eredményeket is tartalmazó, a kutatási irányokat jelölő írás 2008-ban jelent meg Visy Zsolttól Énlaka konferenciakötetében.
erdélyi kutatás nagyobb térképen való megjelenítése
a kutatási területet ábrázoló térkép, melyen a pontosított őrtoronylánc egy szakasza is látható
Ezen a szakaszon több ismert és feltételezett castellum található (Marosvécs, Görgényszentimre ?, Mikháza, Sóvárad, Énlaka, Székelyudvarhely), míg az ezeket összekötő limes-útról és az előretolt állásokat jelentő őrtoronyláncról, völgyzárakról kevesebb adattal rendelkezünk.
A légirégészeti módszereknek megfelelően különböző időszakokban végeztük/végezzük a felderítéseket. Tavasszal elsősorban a talaj, míg a kora nyári időszakban a gabona elszíneződéseit figyeltük. A terület művelési módja azonban elsősorban a téli kutatásra helyezi a hangsúlyt, ugyanis szántóterületek helyett főként legelőkkel, erdőkkel találkozhatunk. Legeredményesebb periódusunk ennek megfelelően 2008/2009 telén volt, amikor a hóleplet és a súrlófény keltette árnyékokat kihasználva halomsírmezőket, sáncrendszereket, erődítéseket lehetett megfigyelni.
A további sikerek kulcsa februárban került a szemünk elé. A Firtosváraljától keletre futó gerincen, melyen korábban is sejtettük az őrtoronyláncot, egy négyszögletes formát rajzolt ki a súrlófény. Mérete és alakja alapján egyértelműen római őrtorony alapfalait láthattuk, melyet a későbbi terepbejárás is megerősített. Ezen kívül további őrtornyokra utaló nyomokat is rögzíthettünk a hegygerincen. A lelőhely jelentősége abban rejlik, hogy segítségével sikerült kijelölni az őrtoronylánc körülbelüli vonalat, ezzel szűkíteni a kutatási területet. Remélhetőleg a 2009/2010-es tél és a terepbejárások eddigi információink alapján a védelmi rendszer újabb elemeit fogják felfedni.
a Firtosváralja / Székelypálfalva felett azonosított őrtorony alapfalai
.jpg)
a terepbejáráson készült sztereofotó ugyanarról a toronyról
