Ahogy az lenni szokott, az ősz a konferenciák ideje. Idén sajnos kihagytam az AARG Poznan-i rendezvényét, viszont eljutottam a szakmai egyeztetéseknek híresen helyt adó Fény-Tér-Kép konferenciára, és az ezt megelőző MNM-NÖK régészeti lelőhely-diagnosztikát firtató egyeztetésére.
Habár a két rendezvény közötti régészeti kapcsolatot csupán az MNM-NÖK Topográfiai Osztályának előadása jelenti, szakmai szempontból mégis sok hasonlóságot mutatott a két egyeztetés. Időrendben haladva, a lelőhely-diagnosztikával foglalkozó egyeztetés tanulságaival kezdeném.
Szerencsés, más okból szerencsétlen időpontban, a nemrég nyilvánosságra került tervezett régészeti törvénymódosítás vitáihoz igazodva került sor Budapesten az MNM-NÖK konferenciájára. A felvetett kérdések, melyeket több előadáson keresztül mutattak be az intézmény kutatói, a régészet egyik fájó pontját, és egy lehetséges megoldási lehetőséget vázolták fel. Álljunk meg egy percre… nem szimplán szakmai, hanem problémát felvonultató, és egy lehetséges választ is bemutató rendezvény volt! Ez már önmagában előre mutat szerintem.
Nos, a probléma gyökere talán, hogy a lelőhely-diagnosztika (lelőhely-felderítés) – hasonlóan más területekhez – alulfinanszírozottságából adódóan régóta nem tudja az elvárható szakmai színvonalat teljesíteni. Egyik következménye, hogy elég kevés ismerettel rendelkezünk a lelőhelyekről, napjainkban jelentősebb gond viszont, hogy nem rendelkezünk megfelelő adatokkal a beruházások tervezésének segítéséhez (már ha valaki tényleg kérne ebből a segítségből!). Ennek következményeit pedig ismerjük.
A konferencia esettanulmányokon és tapasztalatokon keresztül mutatta, hogy mit lehetne tenni. Egyik, és legfontosabb feladat lenne a topográfiai munkák újraindítása, s ebben természetesen az elérhető szakmai és technológiai lehetőségek tárházát kellene felvonultatni (térinformatikával támogatott terepi kutatás, légirégészet, geofizika, stb.). Másik, ehhez kapcsolódó lehetőségként pedig előhozakodtak a prediktív modellezés lehetőségével.
A prediktív modellezés nem ördögtől való dolog. Elvi célja, hogy adott kérdésre modell segítségével kapjunk támpontokat, válaszokat, melyek egy feladat elvégzését segíthetik. A régészeti prediktív modellek létjogosultságát pedig egy nagyon egyszerű érvvel lehet alátámasztani: mivel az emberi megtelepedésben szabályszerűségek figyelhetők meg, ezt modellezni is lehet. A modellezésnek pedig nem másra, mint a létező információkra kell (és lehet) építenie.
Önmagában az ötletet jónak tartom, ugyanakkor véleményem szerint csak akkor várhatunk tőle megfelelő eredményt, ha a lelőhely-diagnosztika eszköztárát teljes mértékben kihasználjuk, az ebben járatos szakmai körök tapasztalatait beépítjük és a helyismerettel rendelkező kutatók mind szélesebb körét bevonjuk. Gondolom, jól látható, hogy ez nem mehet egyik napról a másikra, ráadásul kell hozzá financiális háttér is. Rövidtávon nézzünk szét, és szedjük össze a rendelkezésünkre álló rengeteg rendszerezetlen adatot. Használjuk fel a létező topográfiai adatokat, a légirégészeti kutatóbázisok eredményeit, a geofizikával vizsgált részeket, az ásatási adatokat, stb. Ezekkel együtt, s ezeket bővítve így középtávon jelentős eredményeket várhatunk nem csupán szakmai, sokkal inkább döntés-előkészítői szerepében! Csak a helyén kell tudni kezelni a kérdést…
Komoly vita alakult ki, melynek tanulsága számomra, hogy a régészet rendelkezik azzal a szakmai háttérrel, mellyel meg lehetne valósítani mindezt, a társadalom és a gazdaság mind szélesebb körében eredménnyel használható dolgokat, ugyanakkor az ehhez kapcsolódó döntések, valamint a pénzügyi keretek meghatározása gyakorlatilag az érintettek teljes kizárásával történik. Így pedig nehéz bármit is felmutatni!
A hosszabb régészeti rész után következzen a Fény-Tér-Kép konferencia tapasztalata. Idén a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán rendezték meg, melynek apropója az intézmény távérzékelési és térinformatikai szerepének egyre jelentősebb emelkedése. Ez a konferencia azért volt mindig is egyik kedvencem, mert nem csupán az eredmények felvonultatását, hanem a szakmai párbeszéd, az informális tájékozódás minden lehetőségét felkínálja.
„Kívülállóként” nyilván nem a különböző képletek levezetése érdekelt elsősorban, sokkal inkább a technológiai fejlődést, a trendeket figyeltem. S míg a régészeti konferencián az MNM-NÖK előadása inkább elvi kérdések kereszttüzébe került, itt sokkal inkább a technikai háttér domborodott ki. Természetesen hasznos mindkét oldalát ismerni a kérdésnek, ami alapján ők maguk is támpontokat kapnak a fejlesztésekhez.
A két rendezvény igazi kapcsolódására leginkább az esti szekció kötetlen beszélgetése, szakmai vitája adja meg az alapot. A helyzet ugyanis sok hasonlóságot mutat. A régészet esetében említettem az alulfinanszírozottságot, melyről ezen a szakterületen más értelemben lehet beszélni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy talán egy fokkal jobb az érdekérvényesítő képességük.
Ugyanakkor az előrehaladást és a tényleges szakmai fejlődést – úgy érzem – jelentősen hátráltatja a fojtogató jogi és politikai szabályozás. Sokszor tetten érhető itt is a döntéshozói kör kompetenciahiánya szakmai kérdésekben, helyesebben mondva meg sem jelenik ez a réteg egy-egy ilyen rendezvényen. A fejlesztéseket és lehetőségeket meghatározó pénzügyi döntéseket az érdekérvényesítő képesség határozza meg, vagy az éppen sikeres lobbi.
Megfigyeléseim alapján, visszakanyarodva a régészeti kérdések tárgyalásához úgy látom, hogy a problémák gyökere hasonló. Ami még szomorúbb, hogy valójában nem szakmai szempontok alapján kerül valami „parkoló pályára”, vagy éppen biztosított a fennmaradása. Véleményem szerint ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, mert nem csupán az „öncélú” kutatási, fejlesztési lehetőségek vannak veszélyben, hanem tenni akaró szakemberek kezeit kötik meg, vagy tevékenységüket lehetetlenítik el a szakszerűtlen döntések, melyeknek hosszú távú következményeit viszont az országnak, és az abban lakóknak kell viselniük.
