Szeretem a levegőből nézni a tájat. Szeretem nézni, s nem csupán egyszerű szépsége miatt. Szeretem nézni, mert árulkodik. Mesél a múltjáról. Arról a múltról, ami nélkül nehezen érthetnénk meg a légirégészeti kutatás lényegét. Ami nélkül nehéz lenne értelmezni a benne rejtőző világot. Megmutatja a kapcsolatot az ember és a természet között, felfedi a történeti tájat és a tájban élő történeteket, akármilyen erősen is dolgozunk is ellene…

Az első tavaszi repülésekhez szorosan szokott kapcsolódni a belvíz. Mivel nem szakterületem, nem szeretnék arról vitát kezdeményezni, hogy miért nem választunk inkább az adottságoknak megfelelő művelési módot a zöldkár helyett, a tényt azonban többször rögzítem. A kis képpontok nem csak egy látvánnyá állnak össze, nem csak a gazdák és a természet küzdelmét hivatottak megörökíteni, inkább a múltról mesélnek.

Fentről ugyanis a vízfoltok – a domborzati különbségek látványa nélkül is – kirajzolják az egykori, zabolátlan folyók árterét, a meandereket, az egykori laposokat vagy éppen magaslatokat. Amilyen tisztán láthatók, annyira felejtkezett el a velük való együttélésről az ember. A települések és iparterületek belenyúlnak az egykori árterekbe, hatalmas csatornarendszerek igyekeznek távol tartani a vizet az épületektől, gépekkel műveljük a földet, s közben reménykedünk, hogy nem ér minket kár.

A mai, „civilizált” létesítményektől eltávolodva viszont mást is észrevehetünk fentről. Az újjáéledő folyókanyarulatokkal övezett magas partokon ott rejtőznek azok a nyomok, melyeket a múltban véstek a földbe. Nem kőbe, mert már nem léteznek, mégis árulkodik róluk a talaj és a táj.

a középkori mezőváros félsziget-szerűen nyúlik be az egykori ártérbe, a belvíz azonban ma is kirajzolja a múlt folyókanyarulatait

A fényképek azonban csak egy szeletét mutatják egy komplex kutatási lehetőségnek. Teljes képet csak akkor kaphatunk, ha nagyon sok oldalát megvizsgáljuk a kérdésnek. Morfológiai jegyek, talajtani vizsgálatok, régi térképek, műholdfelvételek, régészeti és történeti kutatás, néprajz, térinformatika és még sok más alapján állhat össze a mozaik, melyhez a légirégészet fényképei a múltba látást segítik, ahogy a sárban szenvedő traktor alatt felfedik az egykori folyóágat, mellette pedig az ott élt ember nyomait.

a belvízzel súlytott területen még mindig látható - a szétszántott - töltésút vonala

A jövőben igyekszem felfedni néhány részletét a történeti táj légirégészeti kutatásának, vizsgálati lehetőségeinek…