2009. szeptember 25-27-e között rendezték meg az AARG (Aerial Archaeology Research Group) konferenciáját az olaszországi Siena közelében, Certosa di Pontignano-ban. Az európai, és más kontinensekről is érkező kutatók a légirégészeti lehetőségek széles palettáját vonultatták fel a két napos előadás-maratonon, melyhez poszter szekció is kapcsolódott. A találkozó harmadik napját egy kirándulás zárta. Az alábbiakban igyekszem röviden összefoglalni élményeimet és tapasztalataimat.
Több mint 11 órányi autózás után érkeztem meg a festői környezetben rendezett konferencia helyszínére szeptember 24-én. A hosszú út végén szinte a semmiből tűnt elő a festői látványt nyújtó toszkán táj. A lemenő nap fénye telt színeivel még hatásosabbá tette az amúgy sem szokványos képet. Certosa di Pontignano tökéletes helyválasztásnak bizonyult. A résztvevők többsége a helyszínen szállhatott meg, így a nagyjából 100 fős társaság többsége napi kapcsolatban volt.
A szekciók és az előadások száma önmagában is garantálta, hogy mindenki megtalálja a neki érdekes részeket. A szekciók programja a konferencia honlapján is megtalálható, ezt önmagában nem részletezném. Alapvetően elmondható, hogy folyamatban levő vagy elvégzett kutatások beszámolói, valamint főként módszertani kérdéseket taglaló előadások hangzottak el.
Érezhetően túlsúlyban voltak az új technológiákat felvonultató előadások! Az ortofotók, multi- és hiperspektrális felvételek, műholdképek valamint a radar és lézeres mérések kiértékelési és felhasználási lehetőségeit sok előadás taglalta. Egyes esetekben a légirégészet által használható növény-jegyek megjelenésének számszerű, kimutatható mérési módszertanáig merészkedtek. Érdekes volt tapasztalni, hogy a fiatal kutatók nagy része nem is feltétlenül a kézi kamerás, ferde tengelyű, kis magasságból készített felvételeket tartja fontosnak, hanem eltolódtak a technokrata megközelítés irányába (nevezhetem talán „iroda-légirégészetnek” az eltolódás irányát?!). Ezen újítások eredményei nagyrészt elvitathatatlanok, míg máskor triviális, ép ésszel könnyebben megoldható dolgok szőrszálhasogató elemzésébe mentek bele (egy esetben egy felhagyott bányavasút terepen is azonosítható(!), a felhagyott bánya felé követhető nyomát rendkívül részletes légi-lézeres felmérésnek részletekbe menő térinformatikai elemzése követte… az esésszögek, domborzati viszonyok és a korábbi megfigyelések alapján végül arra a következtetésre jutottak, hogy az a nyom TÉNYLEG a bányába vezetett, és TÉNYLEG a vasúti töltésé volt!).
Nagy hangsúlyt kapott az archív katonai, térképészeti (főleg vertikális) légifotók feldolgozása, mely elsősorban a már elpusztult, mára beépített, átalakított táj régészetét segítheti. Itt említhető meg az első- és második világháborús légi felderítési anyagának feldolgozása, mely akár a – más országokban régészetinek, nálunk történetinek tartott – nyomokat emberi történetekkel, hanggal és lélekkel is feltöltheti. Külön szakirányt képvisel e téren a hadszíntérkutatás, melynek ilyen ága talán egyszer nálunk is szárnyra kap.
A légirégészet egyik legeredményesebb, ezáltal igen fontos ága, az ún. táj-régészet is nagy hangsúlyt kapott. Ebben az esetben nem az egyes lelőhelyek, hanem a lelőhelyek összessége és kapcsolatuk játssza a kutatási főszerepet. A légirégészet hihetetlen lehetőségeket rejt e téren. Eredményeit viszont ötvözni kell a hagyományos terepi, valamint más technológiákkal (geofizika, lézeres mérések, modellezés), módszerekkel. Magyarországról két előadás is besorolható ebbe a körbe, melyeket Czajlik Zoltán (bronzkori földvárak kutatása), valamint
Külön szekcióba sorolták a légirégészeti megfigyelési lehetőségek változását, mely elsősorban a gabona-jegyekre terjedt ki. A „The death of crop-marks?” nevet viselő egység a mezőgazdasági túlművelés, a klímaváltozás vagy más okok miatt veszélyeztetett (?) módszerrel foglalkozott. Találkozhattunk előadással, mely ezt teljesen megkérdőjelezte, míg más helyről a változások tényleges léte került alátámasztásra.
A konferenciát poszter szekció színesítette. A kutatási eredmények széles palettájának szemléltetését találhattuk meg itt is. Saját poszteremmel a klímaváltozás egy magyarországi következményét mutattam be. Ahogy azt hangsúlyoztam is, eddigi eredményeim viszonylag szubjektívnek tekinthetők, de a konferencia más előadásai megerősíthetik megfigyeléseimet. „Klímaváltozás” helyett viszont inkább egy állandó változás aspektusait vélem felfedezni. Örömmel fogadtam, hogy az extrém helyzetek körébe tartozó dalmandi esemény egész egyedülálló a nemzetközi kutatók előtt is!
A két napos előadássorozatot egy kiránduló nap zárta, melynek során a környék nevezetességei közül egy etruszk-római-kora középkori települést (Roselle) és Siena városát mutatták meg. 28-án egy újabb napi utazás várt rám, de immár a konferencia eseményeivel, tapasztalatával gazdagodva.
