levegőből ás a szakkör (?!)

történt egyszer, hogy némi hírverést csapattam egy érdekes megfigyelés körül... így született a blog neve. nem tőlem, ráadásul a teljes értelmetlenség határát súrolja. úgyhogy igyekszem inkább kisütni valami értelmeset belőle... vagyis - közérthetőbben - a légirégészetből!

Copyright

Az oldalon megjelenő tartalmak(képek és szöveg) bármilyen utánközlése, sokszorosítása és elektronikus tárolása a szerző engedélye nélkül tilos. Minden jog fenntartva.

Időjárás előrejelzés (www.időkép.hu)

Időjárás előrejelzés

Hidd el, ha mondom... hiszen nem mutathatom!

2009.10.12. 17:04 légipék

A légirégészet kutatási hatékonysága mellett egy rendkívül sokoldalú és látványos tevékenység. Az eredményeként születő légifotók harmonikus szín- és formavilága a „megfoghatatlan” régészeti tartalommal különleges egységet képez. Szavakkal leírni ezt a látványt nem lehet, maximum a régészeti értéket lehet szemléltetni. De hogyan mutathatom meg a képeket, ha ezzel műkincstolvajoknak, „hobbirégészeknek” adok pontos térképet a kezébe?!

 

 

A téma nem helykitöltésként került az oldalra. Nagyon fontosnak érzem beszélni róla, hiszen – bár a gondolatok mögött beszélgetések, vélemények állnak – a nagyobb nyilvánosság gondolkodtathat csak el igazán. És a lényeg, hogy ne csak én, hanem mindannyian gondolkodjunk ezen a kérdésen! A probléma valós, hiszen ha a lelőhelyeket ismertté tesszük a nyilvánosság előtt, jelenleg a műkincskereskedelem kezébe adunk egy hatásos fegyvert. A publikálás, melynek formája rendkívül széles körű lehet (nyomtatott média, internet, TV, rádió) egy komoly lehetőség, de a veszélyforrásokra figyelni kell.

 

A jobb megértéshez ismerni kell a lelőhelyek és leletek értékének „mérési módját”. A régészeti leletanyag – esetenként unikális volta miatt is – eszmei értéke mellett komoly anyagi értékkel is bírhat. A régészek számára a tárgyak elsősorban az előkerülési körülményekkel együtt értékesek. Egy pénzérme a feltárás körülményeinek ismeretében (koordináták, rétegviszonyok, egyéb leletanyag, stb.), a lelőhely és a pontos előkerülési hely adataival alkot komoly ismeretanyagot. Terepbejárás során, fémdetektorral kutatva értéke máris sokkal korlátozottabb: nagyságrendileg határozza meg a lelőhely korát, vagy csak irányadója lehet a keltezésnek, ezen kívül pedig egy statisztikai adatot szolgáltat. Ha az előkerülés koordinátái ismeretlenek, a lelőhely mint származási hely is elvész, vagyis kizárólag anyagi értékké válik a lelet.

 

A régészeti célú légifotózás egyik legfontosabb eredménye az összefüggések feltárása. Sokkal nagyobb területet, egész lelőhelyeket, azok tájba illeszkedését és egyes objektumait is részletesen mutathatja. Szerencsés esetben geofizikai mérés részletességét kaphatjuk kézhez a felvételek által. Ha ezt közzétesszük, a műkincstolvajok is pontos térképeket kapnak, hogy az általuk talált leletek, immár környezetükből kiemelve kizárólag anyagi értéket jelentsenek.

 

Fontos megjegyezni, hogy a publikálás lehetőségei miatt a kockázat is változó. A legmagasabb szinten szakirodalmi adatokkal, rendkívül komoly terepi tapasztalattal, sőt légirégészeti gyakorlattal(!) is rendelkeznek a műkincsek illegális kutatói. Mivel a szakcikkekben – kutatási szempontok miatt – részletes helymeghatározást, térképet is mellékelni kell, ezekben az esetekben pontos útmutatást nyújtunk. Szerencsére ezen adatok beszerzése esetenként nehézkes lehet.

 

Sokkal könnyebb, és egyre elterjedtebb azonban az internetes publikálás, melynél sajnos sokan nincsenek tisztában a lehetséges következményekkel. Pedig ez terjed a leggyorsabban, és itt van talán a legtöbb lehetőségünk (feltéve, hogy nem szakcikk internetes publikálásáról van szó). Legyen szó légifotóról, terepbejárási felvételről, térképről, műholdképről, stb. szem előtt kell tartanunk az általunk nyújtott adatokkal való visszaélés lehetőségét! De mit tehetünk?

 

  1. Az esetek döntő többségében „köz”intézmények anyagairól van szó. Véleményem szerint az egyik legfontosabb, hogy ha „közpénzből kutathatunk, eredményeinket a „köz számára bemutassuk! Nem öncélú adatgyűjtés miatt vagyunk adott helyen, hanem „megbízásból”, lehetőségek kaptunk egy mindannyiunk számára fontos dolog megismerésére. Feladatunk így nem lehet más, mint a kinyert adatok megismertetése.
  2. A „köz” alatt természetesen nem érthetjük azokat, akik ezekkel az eredményekkel vissza szeretnének élni! Kutatásainkkal nem segíthetjük a lelőhelyek lerablását!

 

Ennek eredményeképpen egy szűk terület marad számunkra… mutassunk is meg ne is! Saját területemből kiindulva a képeken látható lelőhelyek azonosíthatóságát kell minimalizálni.

 

-          Minél kevesebb utaljon a helyszínre (nagyvonalú helymeghatározás = helységnév, dűlőnév, ismert lelőhelynév nélkül).

-          Minél kevesebb azonosítható pont legyen a képen (dűlőhatárok, utak, útkereszteződések, fák, fasorok, stb. minimalizálása). Megjegyzendő, hogy ezekre nem csak grafikai úton törekedhetünk (kép megvágása), már a felvétel készítésekor is érdemes szem előtt tartani e publikálási szempontot. Az így készített képek a szakmai publikációkban is felhasználhatók, ahol bár a lelőhely pontosan azonosítható, mégsem lehet koordináta-szerint összekapcsolni a képi tartalommal.

-          Végül, de nem utolsó sorban a felvételek árusításával, és a megrendelőkhöz való megfelelő hozzáállással csökkenthetjük a kockázatot.

 

 Némi illusztrációval szeretném segíteni a publikálókat, melyeket tapasztalatom szerint, de a teljesség igénye nélkül állítottam össze. Hozzátenném, hogy a lelőhely meghatározása (helységnév, dűlőnév) nélkül, egy-egy "képen felejtett nyom" csak a területet legjobban (esetleg levegőből is!) ismerőnek adhat segítséget, de erre a tényezőre is gondolni kell.

A képekről tehát érdemes lehagyni a főutakat, egyéb utakat, útkereszteződéseket, épületeket, jól azonosítható parcellahatárokat, facsoportokat, villanyvezetékeket és föld alatti vezetékek bójáit, kutakat, stb.

 

Megváltozhat ezáltal valami? Rövidtávon talán annyi, hogy a lelőhelyek lerablását nem fokozzuk, nem „támogatjuk”. Hosszú távon azonban ez kevés. Az igazi változást pedig – véleményem szerint – nem az állandóan változó kormányoktól kell várnunk, hanem a környezetünkhöz való hozzáállással érhetjük el! Ha értékelni tudjuk szűkebb és tágabb környezetünk emlékeit, értékeit, teszünk megőrzésükért és erre másokat is buzdítunk, akkor indulhat el a változás! Addig viszont maradnak a „megvágott” képek.

1 komment

Címkék: fotó lopás detektor légifotó műkincs publikálás légirégészet műkincstolvaj

A bejegyzés trackback címe:

https://legiregesz.blog.hu/api/trackback/id/tr651445455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiskutyauto 2019.03.20. 20:53:43

A bolygón levő történelmi lelőhelyek és értékes leletek, mondjam azt, kincsek az elmúlt uszkve 8-10 000 évből sok milliós nagyságrendben léteznek, még feltáratlanul, előtalálatlanul. A történés, régész szakma bele is gebedhet, akkor sincs kapacitása pénze lehetősége apparátusa infrastruktúrája, még akár ennek a lelet tömegnek az 1-2%-ának összegyűjtésére, katalogizálására és kiállítására... mégis habzó szájjal megy a deszperát hisztéria, hogy így lerablás, meg úgy lerablás és így meg úgy illegális, meg lopkodás stb... Ha netán LEGÁLIS LENNE AZ AMATŐR RÉGÉSZKEDÉS... mint ahogy sok épeszű országban így is van, hirtelen fellendülne a régészet, mert sok kutató, nem akarja sem eltenni, sem eladni, hanem boldogan beszolgáltatná a köz javára... azonban hogy ilyen őrjöngő hisztériázó, üldöztetés van; hát már dafke sem teszi meg...
Esetleg kéne egy okosan kitalált kooperációs törvény erre. Hogy pl ha találsz valamit, akkor a fele a tied az értéknek, vagy fele-harmada értékben kapsz jutalmat az államtól vagy hasonlók. Sokan akik már komoly apparátust be tudnak szerezni és azzal kutatnak, egyáltalán nem megélhetési kincskeresők, hanem hobbisták, s mint ilyen nem szorul rá hogy értékesítse, mitöbb többre értékel egy nyilvános elismerést, akárha csak az annyi, hogy a szakkönyvekben egy apróbetűs rész megemlíti a nevét.. és máris boldogan beadja a közösbe az adott értékes leletet is akár... Így ez az 1-2%-os hatásfok akár 10-20%-ra is felmehetne úgy gondolom...
süti beállítások módosítása